Át is mentünk a szomszédba.
Mama háza csak egy egyszerű kis lakás, három szoba plusz a konyha-étkező. A
zöld színű falak tökéletesen illenek a hasonló színű hatalmas, gyönyörű
kerthez, ahol kiskoromban rengeteget játszottam. A ház előtt egy kis
virágoskert található. Mellette terül el a nagy udvar, egy halastóval,
sziklakerttel, barkafával és meggyfával
Ahogy belépsz a kis kuckóba (én néha így hívom, mert a mi házunkhoz
képest irtó pici ) egy előtérbe érsz. Onnan nyílik a nappali, abból pedig négy ajtó:
jobbról az első a hálószoba, mellette a fürdő, a vendégszoba, végül a
konyha-étkező. Mindegyik szoba pasztellszínű, a vendégszoba régebben halvány
barackszín volt- ez volt anya gyerekszobája -, most már viszont sárga ruhát
öltött.
Ahogy beléptünk Cam-mel, azonnal
a konyhába mentünk, hiszen mamát mindig ott találtuk.
- Sziasztok,
gyerekek! -üdvözölt minket szélesen mosolyogva és gyorsan megölelt, mintha ezer
éve nem látott volna.
Épp a napilapot olvasgatta, amikor megérkeztünk
Épp a napilapot olvasgatta, amikor megérkeztünk
- Szia,
mama!- mondtuk szinte egyszerre az öcsémmel, mikor már elengedett minket.
- Hogy
aludtatok?- kérdezte és nem úgy, ahogy anya szokta- félvállról-, hanem, mint
akit tényleg érdekel, mi van velünk.
- Jól!-
válaszoltuk szintén egyszerre, majd elnevettük magunkat.
- Örülök.
Mit kértek reggelire?- szokásos kérdés, mire a válasz mindig ugyan az.
- Ami
van - mondta Cam én pedig szorgosan bólogattam, aztán mentem a hűtőhöz.
Kihoztam a narancslevet- a
kedvencem, nyami - meg az almalevet, mert öcsi nem szereti a narancsot. Visszamentem
a vajért meg lekvárért, plusz Cam kedvenc sonkájáért.
Betettem a pirítóba két kenyeret magamnak, majd segítettem Cam-nek a saját szendvicse elkészítésében, közben mama visszaült a napilap fölé.
Betettem a pirítóba két kenyeret magamnak, majd segítettem Cam-nek a saját szendvicse elkészítésében, közben mama visszaült a napilap fölé.
-
Van valami érdekes?- kérdeztem kíváncsian.
-
Csak a szokásos, kicsim – mosolygott rám- és mi
a programotok mára?
-
Géép- mondta Cam, mire oldalba böktem. - Na,
most mi van?
-
Ne a gép előtt töltsd a szüneted öcsi! Mi lenne,
ha kicsit kimozdulnál?- kérdeztem tőle kicsit anyáskodó módon.
-
Semmi közöd hozzá- vágta rá egyből.
-
Fejezzétek már be a vitatkozást! Másból se áll a
nap- emelte fel a hangját mama, mikor épp mondani akartam Cam-nek valami
frappánsat.
Elkészült a pirítósom,
megkentem vajjal, eperlekvárral, majd leültem az asztalhoz, ahol mama még
olvasott, Cam meg már falta a kajáját.
-
Na és mama, mi a terved mára?- kérdeztem, azzal
a szándékkal, hogy témát váltsak és oldjam a feszült légkört.
-
Hát főznöm kell, meg takarítok egy kicsit. Nem
akarsz segíteni?- kérdezte, és ezzel persze keresztülhúzta a terveimet.
-
De mama, szívesen segítek- mondtam és mosolyt
varázsoltam az arcomra. Jól sikerülhetett, mert egyből felvidult.
-
Cameron! Mi legyen az ebéd? - hangzott a
szokásos kérdés, amit már megszoktam. Valahogy mindenkinek fontosabb volt Cam
véleménye akármiről legyen is szó, kaja, ruha, süti, bármi. Bezzeg, ha valamit
segíteni kell, én is jó vagyok, hát kösz!
-
Nem tudom- válaszolta egyhangúan, mikor lenyelte
az utolsó falaltot.
-
Audrey?- fordult felém, mivel más nem tartozott
imádott öcsémen kívül a helységben, csak én.
-
Én se tudom mama, mondjuk valami gyorsat - bújtam
ki a válasz alól.
-
Rendben, majd Én kitalálom mit egyetek- nyomta
meg a hangsúlyt az énnél.
-
Oké, mama- válaszoltuk mindketten.
Cam lelépett gépezni, én meg
maradtam főzni, így a délelőttöm nagy része el is ment. Tizenegy körül hazamentem,
majd leültem kicsit a laptopomhoz. Beléptem Face-re és egy üzenet villogott
pirosan.
Megnyitottam a kis fület, majd megláttam Ben nevét. Rákattintottam és éreztem, hogy ez nem jelenthet valami jót.
Megnyitottam a kis fület, majd megláttam Ben nevét. Rákattintottam és éreztem, hogy ez nem jelenthet valami jót.
Ben Armstrong üzenete:
Szia Audrey! Azért hívtalak tegnap, mert a ma délután nem jó. Bocsi. Tesó hazajött, anya meg banzájt tart. Ne haragudj, ezer bocs. Majd bepótoljuk. -Ritkán kapok olyan levelet, ami nem tartalmaz valamilyen hangulatjelet. Ben nem olyan „öreg”, hogy esetleg ne ismerjen akár csak egyet.
Szia Audrey! Azért hívtalak tegnap, mert a ma délután nem jó. Bocsi. Tesó hazajött, anya meg banzájt tart. Ne haragudj, ezer bocs. Majd bepótoljuk. -Ritkán kapok olyan levelet, ami nem tartalmaz valamilyen hangulatjelet. Ben nem olyan „öreg”, hogy esetleg ne ismerjen akár csak egyet.
Hát most ezzel volt-nincs
programom délutánra. Nem mondom, hogy bántott, de nem is örültem neki.
Visszaírtan Ben-nek, hogy minden oké, most a tesója az első. Majd máskor
megoldjuk a filmet. Ezután kiléptem.
Óha, te valami jós lehetsz, kicsit hasonló szitu esett meg velem nem is olyan régen, csak egy kicsit cifrább... :D
VálaszTörlésAmúgy jó!!!!