7. fejezet

Inkább csak Becca-t hívtam vissza, majd Ben-t reggel, mikor kicsit kitisztult az agyam.

-     Szia! Mi a fene ütött beléd, hogy nem veszed fel a telefonod? Már majdnem aggódni kezdtem!- hordott le a barátnőm, mikor felvette a telefonját.

-     Szia Becca!- köszöntöttem vidáman.- Bocsi, csak felmentem a padlásra és lent hagytam a mobilt. Miért kerestél?

-     Hmm… nem is tudom. Mondjuk, kettesben–kocsikázom-Brad-Pittel sztori érdekel- vágott a dolgok közepébe.

-     Semmi nem volt, hülye. Csak hazahozott és áthívott holnap filmezni- meséltem, szándékosan kihagyva az ösztöndíjat.

-     Jó- jó oké, elhiszem, nem kell mindjárt leharapni a fejemet - mondta, mint akit megbántottak.

-     Bocsi, csak anya szokásos kirohanása miatt kissé harapósabb vagyok.

-     Ja, így már más. Akkor értem, miért ilyen a hangod. Skype?- kérdezte és valahogy egyből jobb lett a kedvem.

-     Oké, megyek! –nevettem el magam.- Csak ne túl sokáig, reggel szeretnék időben felkelni. Tudod, milyen botrány lenne, ha…

-     Tudom, tudom. Gyorsak leszünk oké? - hallottam a hangján, hogy mosolyog és ez engem is erre késztetett.

-     Jó- mondtam és már le is raktuk a telefont.

A gépem elég lassan töltött be, így míg az tette a dolgát, én elmentem zuhanyozni, fogat mosni. Mire visszaértem, már a hátteremet láttam és a skype is villogott. Leültem az ágyamra – mert a fotelbe nem volt kedvem -, és elkezdtem csevegni a barátnőmmel. Csak annyit mondok, hogy a „gyorsak leszünk” röpke három órát takart, így hajnali egykor kerültem ágyba. De nem baj, megérte. Mindig jobb kedvem lesz az ilyen beszélgetésektől.

Másnap reggel nagyon nyúzottan ébredtem, az éjjeli csevegésnek köszönhetően. Nyolc órakor nyitottam ki a szemem, mobilomért nyúltam, megnéztem a mail-eket, Twittert, Facebookot még a takaró alól, majd kikászálódtam az ágyból és becsuktam az ablakot meg az erkélyajtót, mert már volt vagy harminc fok. Kimentem a közlekedőbe, de sehol sem láttam senkit, így lecsaptam a fürdőre. Mikor végeztem, lementem a konyhába és egy üzenet várt a hűtőn: „Audrey, ebéd a mamánál, öcsédet keltsd fel! Négykor jövök. Puszi Anya”
Remek!  Ezt szerettem igazán a nyárban, amikor anya nincs itthon délelőtt, kicsit felszabadultabb vagyok.

Tehát a mai terv: először megpróbálom kiimádkozni Cam-et az ágyból, aztán reggeli, majd áthívom Becca-t, - aki tuti „randiruhát” akar majd nekem keresni, holott nem is randim lesz Ben-nel, hiszen csak barátok vagyunk, de valahogy azt Becca sosem értette meg – majd elindulok Ben-hez mozis délutánt tartani. Hú, jó kis nap lesz ez.

Levettem a papírfecnit a hűtőről, aztán felszaladtam Cam-hez. Legnagyobb meglepetésemre már ébren volt.

-     Mi van öcsi, beteg vagy?- kérdeztem viccelődve.

-     Hagyj már békén!- kiabált rám.

-     Jól van, na!- mondtam felemelt kézzel- Csak szólni akartam, hogy anya munkában, kaja meg a szokásos helyen. Megvárjalak a reggelivel?

-     Ja, köszi- mondta kicsit vidámabban.

-     Oké- mosolyogtam rá.