8. fejezet

Át is mentünk a szomszédba. Mama háza csak egy egyszerű kis lakás, három szoba plusz a konyha-étkező. A zöld színű falak tökéletesen illenek a hasonló színű hatalmas, gyönyörű kerthez, ahol kiskoromban rengeteget játszottam. A ház előtt egy kis virágoskert található. Mellette terül el a nagy udvar, egy halastóval, sziklakerttel, barkafával és meggyfával  Ahogy belépsz a kis kuckóba (én néha így hívom, mert a mi házunkhoz képest irtó pici ) egy előtérbe érsz. Onnan nyílik a nappali, abból pedig négy ajtó: jobbról az első a hálószoba, mellette a fürdő, a vendégszoba, végül a konyha-étkező. Mindegyik szoba pasztellszínű, a vendégszoba régebben halvány barackszín volt- ez volt anya gyerekszobája -, most már viszont sárga ruhát öltött.

Ahogy beléptünk Cam-mel, azonnal a konyhába mentünk, hiszen mamát mindig ott találtuk.

-     Sziasztok, gyerekek! -üdvözölt minket szélesen mosolyogva és gyorsan megölelt, mintha ezer éve nem látott volna.
Épp a napilapot olvasgatta, amikor megérkeztünk

-     Szia, mama!- mondtuk szinte egyszerre az öcsémmel, mikor már elengedett minket.

-     Hogy aludtatok?- kérdezte és nem úgy, ahogy anya szokta- félvállról-, hanem, mint akit tényleg érdekel, mi van velünk.

-     Jól!- válaszoltuk szintén egyszerre, majd elnevettük magunkat.

-     Örülök. Mit kértek reggelire?- szokásos kérdés, mire a válasz mindig ugyan az.

-     Ami van - mondta Cam én pedig szorgosan bólogattam, aztán mentem a hűtőhöz.

Kihoztam a narancslevet- a kedvencem, nyami - meg az almalevet, mert öcsi nem szereti a narancsot. Visszamentem a vajért meg lekvárért, plusz Cam kedvenc sonkájáért.
Betettem a pirítóba két kenyeret magamnak, majd segítettem Cam-nek a saját szendvicse elkészítésében, közben mama visszaült a napilap fölé.

-     Van valami érdekes?- kérdeztem kíváncsian.

-     Csak a szokásos, kicsim – mosolygott rám- és mi a programotok mára?

-     Géép- mondta Cam, mire oldalba böktem. - Na, most mi van?

-     Ne a gép előtt töltsd a szüneted öcsi! Mi lenne, ha kicsit kimozdulnál?- kérdeztem tőle kicsit anyáskodó módon.

-     Semmi közöd hozzá- vágta rá egyből.

-     Fejezzétek már be a vitatkozást! Másból se áll a nap- emelte fel a hangját mama, mikor épp mondani akartam Cam-nek valami frappánsat.

Elkészült a pirítósom, megkentem vajjal, eperlekvárral, majd leültem az asztalhoz, ahol mama még olvasott, Cam meg már falta a kajáját.

-     Na és mama, mi a terved mára?- kérdeztem, azzal a szándékkal, hogy témát váltsak és oldjam a feszült légkört.

-     Hát főznöm kell, meg takarítok egy kicsit. Nem akarsz segíteni?- kérdezte, és ezzel persze keresztülhúzta a terveimet.

-     De mama, szívesen segítek- mondtam és mosolyt varázsoltam az arcomra. Jól sikerülhetett, mert egyből felvidult.

-     Cameron! Mi legyen az ebéd? - hangzott a szokásos kérdés, amit már megszoktam. Valahogy mindenkinek fontosabb volt Cam véleménye akármiről legyen is szó, kaja, ruha, süti, bármi. Bezzeg, ha valamit segíteni kell, én is jó vagyok, hát kösz!

-     Nem tudom- válaszolta egyhangúan, mikor lenyelte az utolsó falaltot.

-     Audrey?- fordult felém, mivel más nem tartozott imádott öcsémen kívül a helységben, csak én.

-     Én se tudom mama, mondjuk valami gyorsat - bújtam ki a válasz alól.

-     Rendben, majd Én kitalálom mit egyetek- nyomta meg a hangsúlyt az énnél.

-     Oké, mama- válaszoltuk mindketten.

Cam lelépett gépezni, én meg maradtam főzni, így a délelőttöm nagy része el is ment. Tizenegy körül hazamentem, majd leültem kicsit a laptopomhoz. Beléptem Face-re és egy üzenet villogott pirosan.
Megnyitottam a kis fület, majd megláttam Ben nevét. Rákattintottam és éreztem, hogy ez nem jelenthet valami jót.

Ben Armstrong üzenete:
   Szia Audrey! Azért hívtalak tegnap, mert a ma délután nem jó. Bocsi. Tesó hazajött, anya meg banzájt tart. Ne haragudj, ezer bocs. Majd bepótoljuk. -Ritkán kapok olyan levelet, ami nem tartalmaz valamilyen hangulatjelet. Ben nem olyan „öreg”, hogy esetleg ne ismerjen akár csak egyet.

Hát most ezzel volt-nincs programom délutánra. Nem mondom, hogy bántott, de nem is örültem neki. Visszaírtan Ben-nek, hogy minden oké, most a tesója az első. Majd máskor megoldjuk a filmet. Ezután kiléptem.