Nagyon sajnálom, hogy csak most jelentkezem új résszel, de nagyon zsúfoltak a heteim, igyekszem legalább egy fejezetet hozni majd májusban és júniusban is , de nem ígérhetek semmit, most az érettségi az első :(
Addig is itt a 27. rész, amit hatalmas szeretettel készítettem nektek.
Köszönöm a 4800 feletti oldalmegjelenítést, és örülnék egy - két visszajelzésnek is komment, pipa vagy egy chat-en hagyott üzenet formájában is.
Millió Puszi nektek :)
~ Alina~
27. fejezet
Sawn fél másodpercen belül
közölte Miss Tökéllyel, hogy hagyja abba a bájolgást, mivel ide elméletileg
dolgozni jött. Tiff, a maga 160 centijével most 175 centire váltott a tűsarkú
szandálnak köszönhetően, így a címlapnak megfelelő „krampusz álompárt” alakíthatta
a pasimmalkaröltve. Benji eleinte feszengett, a kamera kattogásától még
idegesebb lett, és hol a lencsébe pillantott, hol a tekintetemet kereste. Talán,
valami engedélyfélét várt, ezért mielőtt még kifakadtam volna, átsétáltam a
karácsonyfákhoz és átküldtem magam helyett egy gyakornokot.
Annyira fortyogtam a dühtől, hogy félhangosan morogtam, amit Aeron valószínűleg
meghallott, mivel fél óra szünetet rendelt el. Odasétált mellém, leültetett a
kanapéra és elém tolta a sütis tányért.
-
Ez kellék – motyogtam.
-
Azt hiszem, most szükséged van rá – mosolyra
húzódó ajkai az én arcomra is egy görbe vonalat varázsoltak. – Mi a baj?
-
Hát, ez a nap eddig mondhatni, tökéletes volt,
erre egy plázacica belerondít a filmembe.
-
Majd kimászik belőle. Melyik az?
-
A „krampusz álompár” ribije…
-
Ne feledd, hogy a filmek végén mindig a jó
győzedelmeskedik. - kacsintott rám. - Kivéve a horrorfilmeknél - tette hozzá
kis szünet után.
-
Na igen, de én még egyet se láttam, szóval
maradok a jól bevált tündérmese-filingnél.
-
Az is megteszi és ahogy látom a szőkeherceg épp
visszatért a filmedbe- mondta, majd értetlen tekintetem láttán az ajtó felé
mutatott.
Ben az ajtókeretnek támaszkodva, keresztbe font
karokkal a mellkasán figyelt minket. Amikor ránéztem, féloldalas mosolyra
húzódott a szája, és amint Aeron átment Sawn-hoz, elindult felém. Leült a
kanapé üres felére, közel a karfához, távol tőlem.
-
Mizu? – szólalt meg tíz perc után, ami
örökkévalóságnak tűnt.
-
Semmi – válaszoltam, aztán egy leheletnyi
hatásszünet - vagy öt perc – után hozzátettem. - Ez most komoly? – hirtelen rám
nézett, mondani akart valamit, de egy hang sem jött ki a száján. – Benji mi a
gáz kettőnkkel? Ilyen még egyáltalán nem adódott, én még sosem… én még soha nem
voltam… - próbáltam megtalálni a megfelelő szót, de ő egyből rávágta a
tökéletesen odaillő kifejezést.
-
Féltékeny? – kíváncsiskodott, aztán közelebb
húzódott hozzám a díványon.
-
Az – sóhajtottam. – Előtört a zöldszemű szörny
és nem tudok ellene semmit tenni. Van egy tökéletes szőkehercegem, aki egy
álompasi, minden lány falán ott fog lógni a képe és én tudom, hogy nem vagyok
elég jó neki – fakadtam ki.
-
Te butus, ha nem lennél elég jó nekem, nem
randiztam volna veled. Sőt, már rég lecseréltelek volna valami egyetemi
platinaszőke macára – vigyorgott, majd átölelt.
-
Ugye tudod, hogy ez nem vicces – morogtam a
vállába – Amúgy meg nem is vittél igazi első randira, egyből letámadtál a
padlásomon – a fülébe suttogtam, majd hosszasan megcsókoltam.
Egy köhintés rántott vissza a való világba, ami
jelezte, hogy lejárt a szünet. Ennél kínosabb nem is lehetett volna a szitu,
hiszen az össze „munkatárs” tekintete ránk tapadt, mivel már nem épp egymás
mellett ültünk. Benji keze valahogy a pólóm alá került, én pedig már
levarázsoltam a fejéről a cuki kis ördögszarvakat.
-
Ha befejeztétek a show-t, talán folytathatnánk a
munkát és mielőbb hazamehetnénk – puffogott Tiff, a többiek meg üdvrivalgásban
törtek ki.
Volt ott füttyszó és tapsvihar, akárcsak amikor a
sztárok átveszik a jól megérdemelt Oscar díjaikat. Mi, szerepünkhöz hűen,
meghajoltunk, és egy színpadias csókkal köszöntük meg a nézők figyelmét, aztán
minden visszatért a régi kerékvágásba.
Éjfélt ütött az óra, amikor Sawn bezárta a stúdió
ajtaját és beütötte a riasztó kódját. Az autónál búcsút mondtunk egymásnak, Ben
elfurikázott Becca-hoz, de ágyba csak hajnali fél kettőkor kerültem, mivel
annyit kérlelt, hogy menjek vele, hogy egy órába telt mire megértette, most
nem, majd máskor.
Igyekeztem teljesen zajmentesen feljutni az ideiglenes szobámba, de nem jártam
sok sikerrel. Szerintem a sors akart kitolni velem - még ettől jobban is – vagy
csak szimplán kétbalkezes/ két ballábas vagyok. Elsőnek felrúgtam a bejárati
ajtó melletti esernyőtartót, belegabalyodtam egy fogason lógó sálba és
mindennek a tetejébe a kulcsokat is sikerült leejtenem, és amikor lehajoltam
érte, magammal rántottam a ruhaakasztót is, így a földön végeztem egy halom
kabáttal, sállal és sapkával bebugyolálva. Felkattant a villany és gyors
trappolás hallatszott a lépcső felől. Magamban imádkoztam, hogy legjobb
barátnőm rohanjon a segítségemre, mintsem az anyukája.
Kinyújtottam a kezemet és vártam, hogy megragadja valaki. Pár másodperc után
egy kis, barátságos és nagyon is ismerős tenyér csúszott az enyémbe. Becca
leszedegette rólam a felesleges cuccokat, segített felállni, aztán felrángatott
az emeletre. Leültünk az ágyára és hirtelen úgy éreztem magamat, mint amikor
anya vallatott késői érkezésem okáról.
-
Nyugi, Anyuci, csak egy fotózásra mentünk
Ben-nel, ami kicsit elhúzódott – mentegetőztem felemelt kézzel.
-
Még, hogy kicsit? Halálra aggódtam magamat.
Tudod, hogy mentettelek ki vacsoránál? Hmm? – várakozó tekintettel nézett rám.
-
Nem vagyok éhes? – próbáltam elviccelni a
dolgot.
-
Azt mondtam, Cam kért meg, hogy kísérd el
vásárolni és majd a plázában kajáltok.
-
Cam vásárolna magának- nevettem el magam, de
vissza kellett vennem a hangerőt, mivel hajnali kettő környékén a normális
emberek már alszanak.
-
Jól van, hirtelen ez jutott eszembe – mondta
komolyan, de szája sarkánál ott bujkált a mosoly. – Legalább egy SMS-t
dobhattál volna.
-
Bocsi, elfelejtettem – mondtam szánakozva.
-
Na, mesélj csak, kisasszony – csípőjére tette a
kezét és úgy festett, mint amikor a tanárnő kérdezi, hogy miért nincs házid.
-
Inkább reggel. Hulla vagyok, szeretnék
valamennyit aludni.
-
Oké, de reggel nem menekülsz – mondta, majd
kitessékelt a szobám irányába.
Másnap nyolc körül már kukorékoltam, valamiért nem
tudtam aludni. Benji nem küldött „Jó reggelt SMS-t” pedig ez már szokássá vált.
Minden reggel valami kedves kis üzenettel lepett meg, ami megadta a kezdeti
jókedvet a napomhoz és mindig mosolyt csalt az arcomra. Kezdett rossz érzésem
lenni, amikor Becca becsörtetett a szobámba és beszámolót kért az előző napi
teendőimről, és mire minden témát részletesen kiveséztünk- különösen a
show-műsort - már az anyukája is felkiabált, hogy mehetünk ebédelni.
Egy utolsó pillantást vetettem a mobilomra és egy hatalmas kő zuhant le a szívemről,
amikor megpillantottam a kicsi borítékot. Gyorsan feloldottam a képernyőzárat
és megnéztem az üzenetemet.
„ I’m in love with you, and all your little things.
Délután érted megyek, 5kor Becca-ék előtt leszek.
Szeretlek.
Benji
Ui.: Bocsi, hogy csak most, hosszú volt az éjszaka…
