2. fejezet

A buszom 7:20 körül indul, így van elég időm kajálni. Egy szendvics, egy alma és egy kis koffein egyből felébreszt. A reggeli kávé nem mindenkinek tesz jót, de az alacsony vérnyomásomnak hála, nekem nem árt. Jó sok tej és cukor kell a reggeli indítómhoz plusz egy pohár víz utána. Gyors puszi anyának meg a nagyinak és már megyek is. Nem sokáig lesz ilyen nyugis a reggelem, hisz Cam kijárta az általánost, így a következő tanévet a Westmond-ban kezdi. Három év van köztünk, így a végzős évemet még elronthatja. Na jó, nem hiszem, hisz rengeteget változott kiskora óta. Régebben ki nem állhattuk egymást, folyton verekedtünk - ami azt illeti ő vert meg engem, utána meg engem szidtak meg, na mindegy- de mára már sokat javult a viszonyunk. Szerintem apa távozása sodort minket közelebb egymáshoz. Sokat beszélgettünk akkoriban, millió „ Mi lett volna, ha..?” kérdést tettünk fel, amikre a mai napig keressük a válaszokat. Hosszú ideje már nem csak ez a téma. Akad olyan alkalom, mikor még a csajügyeibe is beavat- ami nagy szó- , vagy csak elmeséli egy napját. Így legalább valami pozitív dolog is van apa távozásában. 

Szóval 7:30-ra beértem a suliba. Egy hatalmas monstrum előtt álltam, ami kissé ijesztő lehet a kisebbeknek, de a „vén diákok” már nem rémülnek meg a látványtól. Az épület rengeteg ablakkal kívülről rideg fehér-kék színével néha taszító is – mint minden iskola a tanulók számára-, de mikor belépsz az oktatás eme intézményébe, rájössz, hogy nem mindig a külső alapján kell ítélned. 

Ez nem csak a sulival van így. A másik legkedvesebb barátomat is például rosszul ítéltem meg először. Ben első látásra egy tipikus „ cicafiú” .  Jó rózsaszínt nem hord – hál’ istennek-, de beállított frizura és tökéletes megjelenés nélkül nem lépne ki az utcára. Egy sulis program keretében ismertem meg két éve, ahol egy csoportba osztottak vele. Ő volt a végzős macsó, akiért minden lány odavan. Nekem ez nem jött be, így kerültem a kontaktust vele, amennyire csak lehetett. Egyszer én érkeztem először a megbeszélésre, így kénytelen voltam szóba állni a bunkó, menő sráccal, akit nem igazán kedveltem. Vázolta a tervezetet, miszerint mivel lehetne érdekesebbé tenni az oktatást a Westmond-ban. Hirtelen rájöttem, hogy nem is olyan rossz a srác. Volt humora és nem csak a fiúk érdekeit vette figyelembe, mint például több sport ( foci mindenek felett), lazább órarend, hanem a lányok igényeinek is megfelelővé tegye az egész iskolában eltöltött időt. Csajoknak: főző-, cukrász- és egyéb érdekes szakkörök beindítása és ehhez hasonlók. Szóval így történt, hogy egyszer elhívott moziba. Megnéztünk valami dokumentum filmet- amire már nem emlékszem- és utána beültünk Rony-hoz. Vacsoráztunk, jót beszélgettünk, azután hazavitt. Jól éreztem magam egész este és még Ben is kitett magáért, nem lógott ki túlságosan a tömegből – már amennyire egy szőke, kékszemű, izmos Adonisz el tud vegyülni- és nem hagyott faképnél sem. Elkísért az ajtóig, kaptam két puszit és ennyi. Bementem kicsit csalódottan, de aztán arra gondoltam így a legjobb. Nem Ben az én hercegem. Akkor lettünk igazán barátok mikor a csaja dobta, valami egyetemista miatt. Senkinek nem mondta, de én láttam rajta, hogy valami nem stimmel. Rákérdeztem, de azt mondta semmi baja, így hát csak megöleltem és azt mondtam minden oké. Még aznap este átjött és mindent elmesélt, ami a lelkét nyomta.

A suli ajtaján belépve balról a porta található. Amikor elhagyod a portát egy hatalmas hirdetőtáblán akad meg először a szemed. Ezen közlik a suli programjait, a szakköröket, szórakozási lehetőségeket, kézi-, kosármeccsek időpontjait is. Ezután, általában a friss diákok egyből körbenéznek (ez a tapasztalat.. :P, ha egy csomó diák körbe-körbe néz az aulában, akkor ők újak). A nagy teret egy lépcső és három folyosó szegélyezi, mint, amikor választás előtt állsz, hogy melyik úton menj. A három folyosó a különböző tantárgyakhoz tartozó termeket rejti, valamint a tesitermet. Fizika-, kémia-, rajz-, ének-, nyelvi előadó, amit csak el tudsz képzelni.

Ja, a mi gimnáziumunkban 3 évfolyam található. A-sok reálosok: több matek, fizika, kémia órával. B-sek humánosok: több irodalom, nyelvórával. A művészeket a C osztályokba tömörítik. Nekik több a rajzórájuk, van valami képzőművészetes óra is - nem tudom pontosan- és a művészettörténet is bejön a képbe, mint plusz óra. Az éneklő zenepalántákat a D osztályokba tette a vezetőség. Számukra ez nem fontos, de sok diák nagyon tehetséges volt ilyen téren, így elindították ezt az új szakot is.

Nos a sulihoz tartozik még egy könyvtár is elméletileg. Mivel a város könyvtára közvetlen szomszédságban van a Westmond-dal, így a polgármester összevonta azt a sulikönyvtárral. Az iskola is jól járt , igaz a diákok számára kicsit kényelmetlen a külön épület, de a sulinak hatalmas könyvtára lett, aminek, lehet, hogy én örülök csak a legjobban, hisz imádok olvasni. :)