12. fejezet- Új lehetőség

Az elmúlt egy hétben sokat jártam a Caffee bro’s-ban, rengeteget voltam együtt Leo-val, akit nagyon is megkedveltem. Becca-val minden délután találkoztam, a Leo-val való kapcsolatomat bimbózó szerelemnek keresztelte, én meg ráhagytam.  Ben-nel a fotózása óta nem találkoztam, nem is beszéltem. 

Épp a kávézóban ültem, mikor megcsörrent a telefonom.

-        Hallo!

-        Szia Audrey! Sawn vagyok.

-        Óó, szia Sawn, hogy vagy?- kérdeztem.

-        Remekül, köszönöm. Be tudnál most jönni a Revolution-be?- kérdezte kissé türelmetlenül.

-        Öö, persze. Valami gond van?

-        Nem, vagyis inkább majd személyesen- mondta.

-        Rendben. Mondjuk 15 perc múlva?- kérdeztem az órámra pillantva.

-        Az jó lenne. Akkor 15 perc múlva- mondta és lerakta a telefont.

Tehát negyed órám van, hogy átérjek a Revolution-be. Becca dolgozik, így saját ízlésemre kell hagyatkoznom ruha terén. Odamentem Leo-hoz, kifizettem a kávémat és bocsánatkérő pillantással néztem rá.

-        Máris mész?- a hangja kicsit szomorúan csengett.

-        Sajnos muszáj. Sawn hívott- itt felvonta fél szemöldökét- a fotós és azt kérte legyek az irodájában. Bocsi, majd holnap bepótoljuk a sütit- mosolyogtam rá.

-        Rendben. Vezess óvatosan. Este beszélünk?

-        Felhívlak, amint végeztem- adtam neki egy puszit és kiléptem a kávézóból.

Gyorsan hazahajtottam- persze a sebességkorlátnak eleget téve- átöltöztem és a Revolution felé vettem az irányt.

Amikor beléptem az épületbe, szinte kongott az ürességtől . A recepciós csaj szerintem ebédelni ment, az előtér is csendes volt. Megindultam a lift felé és felmentem a harmadikra. Sawn egy laptopnál ült mikor felértem. Először köszönni akartam, de annyira belemerült a munkájába, hogy inkább csak csendben vártam, míg felnéz. Körülbelül tíz perce állhattam a műteremben, amikor felnézett és elmosolyodott.

-        Mióta vagy itt?- kérdezte a hangjában egy leheletnyi zavar bujkált.

-        Már egy ideje- mosolyogtam rá. Nem tudom volt valami érdekes ebben a fickóban. Nem is ismertem, mégis olyan volt, mintha a bátyám lenne.

-        Nos akkor csak ácsorogni akarsz vagy leülsz ide?- mutatott  a mellette álló székre.

Szó nélkül elindultam és leültem a helyemre.

-        Mit csinálsz?- kérdeztem végül.

-        A mai anyagot szerkesztgetem. Akarsz segíteni?

-        Persze! Szívesen- vágtam rá egyből.

Eltelt vagy két óra mire a képek végére értünk. Rengeteget nevettem, Sawn imádja kifigurázni a modelleket és remekül utánozza is a hisztis dívákat. A fiúkról nem is beszélve. Azt mesélte némely páva fiú rosszabb, mint száz díva összesen. :) Miután körbevezetett az egész műteremben- ami egy lakás és egy teljes emeletet elfoglal- rátértem a lényegre.

-        Amúgy miért rángattál ide?- kérdeztem kíváncsian.

-        Ja tényleg. Erről majdnem megfeledkeztem. Szóval- nagy levegőt vett, majd folytatta- egy állást szeretnék neked felajánlani.

-        Ez jól kezdődik.- bíztattam a folytatásra, mert itt kicsit megállt a mondandójában.

-        Nos az előző lány, akit felvettem, lepasszolt minket valami külföldi munka miatt, így megint üres a poszt, amit először megpályáztál. Nekem egyből te jutottál eszembe, mikor új hirdetést adtunk fel, ezért hívtalak most ide.

-        Hú. Ennek nagyon örülök, Sawn. Persze sajnálom, hogy az előző lány elment- ennél a mondatrésznél elmosolyodott, így én is- na jó, annyira nem.

-        Én is így gondolom. Amikor láttam, mennyire érdekelnek a képek és, hogy mindegyikhez van hozzáfűzni valód, tudtam, hogy te vagy a tökéletes választás.

-        Nem akarok csalódást okozni. De akkor ez most azt jelenti, hogy van egy munkám?!

-        Hát mi mást?!- nevetett- Üdvözöllek a Revolution-nél Audrey. Ez lesz a második családod.

-        Inkább a harmadik- nevettem vele.

-        Az is jó, viszont ne feledd! Mindenek van másik oldala is. A fotózások, statiszták, sminkesek mind szépek és jók, de néha jobban ki tudnak borulni, mint egy kisgyerek, amikor nem kapja meg a kívánt játékát. Sokszor éjszakázunk és asszisztensként rád fog hárulni minden kisebb feladat. Telefonok lebonyolítása, e-mail kezelés, szerződések rendezése, néha még a modellek lelkének ápolása is. Nem lesz könnyű menet-próbált rámijeszteni, de ez lehetetlen volt, mert nagyon boldog voltam a melóm miatt.

-        Tudom és remélem, megbirkózom a feladatokkal.- mosolyogtam újdonsült főnökömre.

-        Én tudom, hogy képes vagy rá, csak kis bátorításra van szükséged. Mikor tudnál kezdeni?- kérdezte félve.

-        Nos várj egy pillanatot, meg kell néznem a naptáramat.- együtt nevettük el magunkat.- Na, komolyra fordítva a szót, amikor kell.

-        Életmentő vagy Audrey! Akár most is be tudnál állni?

-        Naná, persze, hogyne- feleltem és szinte már ugráltam örömömben. Van állásom, keresek egy kis pénzt és még jól is érzem magam közben. Ha Becca itt lenne, most tuti azt mondaná mekkora mákom van. Egy csomó srác fog körülvenni, a főnököm egy görög félisten- a fotósokról nem is beszélve- és a modellek esetenként még kockahasat is villantanak. Kell ennél több egy 17 éves szingli lánynak?

Miután aláírtam a papírokat Sawn irodájában, már az egész csapat visszatért az ebédszünetről, így mindenkinek bemutatott. A lányok szokásos módon kicsit ellenségesebben fogadtak, mint a fiúk. :) A legnormálisabb srác Aeron volt. Fotós és modell egyben- mondjuk a modell szakma most háttérbe szorult, mivel szívesebben áll a kamera mögött, mint előtte-  , gyönyörű kék szemmel és barna hajjal, amit szerintem legalább 10 percig lakkozott reggelente, hogy ilyen jól beálljon. Amolyan cicafiúnak nézett ki, de ő volt az első, aki körbe akart vezetni, mindent elmondott. Sawn látta milyen jól kijövünk egymással, így összerakott minket. Én lettem Aeron jobb keze. Érdekesség, hogy építészmérnöknek tanul és csak hobbiból kezdett el fotózni. Elküldte a portfólióját egy kiállításra, itt talált rá Sawn és egyből felfigyelt a tehetségére. Azonnal felkereste és azóta nála is dolgozik a suli mellett. Ez volt másfél éve, legalábbis Aeron ezt mesélte.

A munka nem is volt olyan szörnyű, mint vártam. Elcsevegtem mindenkivel és új főnököm egyből bedobott a mélyvízbe. Egy modellünk azért sírt éppen, mert az egyik hajtincse nem balra, hanem jobbra göndörödik- MI VAN??- belül kiabáltam, de kifelé egy kedves mosolyt mutattam és próbáltam megnyugtatni, hogy átsütjük a haját, de idő már nem volt rá, szóval fogtam egy hullámcsatot, megcsavartam egyszer a tincset és rögzítettem. Először olyan fintor vágott, mikor a kezem közelített a hajkoronájához, mintha leprás lennék, vagy valami nyavalyát kaphatna el tőlem-de aztán meglátta az eredményt és elismerően bólintott. Nem is volt olyan rossz első próbálkozásra.
A délután további része nyugisabban telt. Egy csoport focista és egy adag alsónadrág modell- khmm itt Becca azt hiszem elájult volna :)- volt terítéken négy órától. Az egész napom 7-kor zárult. Aeron megkérdezte hazavihet-e, de mondtam neki, hogy kocsival jöttem és majd máskor.
Ahogy beszálltam a kocsimba, a telefonom után kutattam. 2 nem fogadott hívásom volt. Az egyik anya, a másik Becca. Először értelemszerűen anyámat hívtam, kitéve magam egy vitának.