11. fejezet

Nos ez a fejezet kicsit hosszabbra sikerült, mind először gondoltam. Jó szórakozást. :) Puszi minden olvasónak! :)

A Revolution fotóstúdió két- két diákot keres asszisztensi- és statisztai feladatokra. A munka időtartama két hónap és Sawn- aki főnök és fotós is egyben- azt kérte, hogy még ma délután menjek el egy beszélgetésre. Felhívtam anyát, hogy mit szólna hozzá. Egyből igent mondott rá, szóval elkezdtem a szekrényemben ruhák után kutatni, ami fél kézzel nehézkes, mivel közben Becca-t is hívtam.

-        Szia! Át tudnál jönni? Akadt egy kis gondom- mondtam egyből, mikor felvette a telefont.

-        Szia! Persze. Mi a baj? Valami komoly gond van?- kérdezte egyből, aggodalmat hallottam ki a hangján.

-        Nincs semmi baj, csak megnéztem a linket amit küldtél és felhívtam az egyik hirdetőt. Ma délután lesz egy állásinterjúm és nem tudom mit vegyek fel.

-        Jaa, ez remek. Mi a munka?- kérdezte lelkesen.

-        Fotós asszisztensre pályázom- jelentettem ki büszkén.

-        Ez nagyon jól hangzik, két perc és ott vagyok.

Becca hamar átért hozzánk, gyorsan beengedtem. Mire felértem már az egyik fiókomba mélyedt. :) Kiválasztott egy nyári ruhát, övet és a hozzájuk illő éktalpú szandált. Átszaladtam a fürdőbe, felöltöztem, kis sminket kentem fel és visszamentem legjobb barátnőmhöz. Épp az ágyamon feküdt, mikor beléptem.

-        Hűűha!- kacsintott- Lehet, ha egy ilyen csodában mentem volna az első állásinterjúmra, már alkalmazott lennék.

-        Hmm, meglehet.- jelentettem ki mosolyogva- Szóval ez így megfelel?

-        Tö-ké-le-tes –mondta, minden egyes szótagot hangsúlyozva.-  Már indulhatsz is.

-        Köszi, csak felkapom a szemüvegem. Nem láttad valahol? Nem találom.

-        Ott van a polcon. Csak a szemed nem szúrja ki, Drágám- mondta viccesre véve a figurát.

-        Amúgy mikor kezdesz a Glams-ben?- kérdeztem. Tegnap felhívták a szerkesztőségtől, hogy nyárra megkap egy rovatot, amit eddig egy 23 éves nőci írt. Amolyan léleképítő cikkek, sok siránkozó hölgy ír az újságnak, és ezekre a levelekre válaszol a cikk írója. Most gyakornokként Becca léphet a helyébe, így a Glams-nek van 2 hónapja találni valakit, aki továbbviszi a rovatot szeptembertől-

-        Holnap lesz egy megbeszélés, eligazítás meg a szokásos dolgok, aztán hivatalosan hétfőn kezdek- jelentette ki büszkén.

-        Ez remek, nagyon remélem, hogy én is hétfőn már kezdhetek.

-        Persze, hogy kezdeni fogsz! Tiéd lesz az összes állás- mondott lelkesítő beszédet Becca.

-        Jó,  jó, köszi a bíztató szavakat, de ne szaladjunk előre!

-        Én nem iszom előre a medve bőrére, csak ismerlek és tudom, hogy mindenkit elbűvölsz majd- jelentette ki határozottan.

-        Én úgy szeretlek Becca- mondtam és átöleltem a barátnőmet és puszit nyomtam az arcára.

-        Tudom- mondta egyszerűen és adott két puszit.

Leszaladtam a lépcsőn, felkaptam a kocsikulcsot, mert egy kicsit késésben voltam. Szóltam Cam-nek, hogy mondja a mamának, miért mentem el. Becca-tól még kaptam a kapuban egy bátorító ölelést, aztán elindultam a Revolution-be.

Egy kisebb épület előtt parkoltam le. Mikor kiszálltam az autóból elindultam a bejárat felé. Köszöntem a recepciósnak és megkérdeztem, merre találom Sawn Ross-t. A harmadik emeletre kellett lifteznem. Amikor kitárult a ajtó előttem, egy hatalmas egybefüggő teret láttam tele fehér, zöld felállított vásznakkal, jobbra egy ajtót láttam, balra két tükrös asztalt- gondolom a fodrászoké és a sminkeseké- aztán még egy ajtót és még 3 tükrös asztalt. 

Egy maga, sötétszőke hajú, olajzöld szemű, 30 év körüli férfi jött felém. Bemutatkozott, barátságos hangon megkért, hogy foglaljak helyet, mert egy kicsit csúszásban vannak. Sawn nagyon aranyos fickó, végig viccelődött velem és megígérte, hogy én leszek az első, aki értesül a pályázat végkifejletéről. Elköszöntem tőle, integettem egy cuki fotósnak, aki rám kacsintott majd beléptem a liftbe. A földszinten szó szerint beleütköztem Ben-be.

Szia!- nehezen tudtam leplezni, mennyire örülök, hogy látom.- Hát te?

Szia!- ő nem volt olyan lelkes.- Őő izé, fotózásra jöttem. Késésben vagyok, majd felhívlak jó? De most rohanok.

Se puszi, se pá, berohant a liftbe és eltűnt előlem. Hát ez volt eddigi életem legfurcsább beszélgetése Ben Armstrong-gal. Kissé letörten ültem be a kocsiba. Habár a meghallgatás szerintem jól ment, a Ben-nel való találkozás miatt teljesen elment a kedvem mindentől. Ahogy hazaértem tájékoztattam Becca-t a helyzetről, ő meg fűt-fát mondott Ben-re.

Mikor végre megnyugtattam a barátnőmet, hogy teljesen rendben vagyon és nem érdekel Ben mai szövege és leraktuk a telefont. Anya épp ekkor ért haza. Lementem a lépcsőn, adtam neki két puszit és beszámoltam a Revolution-ben történtekről- Ben-es részt kihagytam, természetesen- majd nagyon sóhajtottam.

-        Nyugalom, kincsem! Biztos te kapod meg az állást- mosolygott, mint büszke szülő.

-        Jó anya, azért ne légy ennyire elfogult- nyomtam egy puszit az arcára és felmentem a szobámba.

Csak akkor vettem észre, hogy az ajtóban áll, mikor bekapcsoltam a zenelejátszót.

-        Már megint mi ez a kupi itt?!- emelte fel a hangját.

-        Rögtön elpakolom- mentegetőztem.

-        Ajánlom is! Olyan vagy, mint az apád! Sosem raksz rendet magad után. Mi lesz veled, ha férjhez mész? Kész disznóól ez a szoba. A házad is ilyen lesz majd?!- hordott le a sárgaföldig.

-        Tudom anya, mindjárt rend lesz- mondtam szinte suttogva, ennyi volt a felhőtlen kapcsolat. Visszatért a régi Brenda, aki mindig oda üt, ahol a legjobban fáj. Jól tudta, hogy nem érdekel, ha szid, de ha azzal jött elő, hogy tiszta apám vagyok, olyan volt, mintha kést döfött volna a szívembe. Elég volt nekem az is, hogy azt éreztem Cam az atyaúristen, anyánál mindig ő az első, csak apánál éreztem azt, hogy én is fontos vagyok. Hát ez van. Kívülálló vagyok a saját családomban.

Épp az utolsó ruhát akasztottam be a szekrényembe, mikor anya felkiabált, hogy indulunk, de nekem semmi kedvem nem volt velük menni. Cam már a kocsiban ült, mikor kijöttem a bejárati ajtón és közöltem anyával, hogy Becca-hoz megyek. Vártam, hogy leordítja a fejem, de csak bólintott, mint akit nem izgat az egész.

Gyalog mentem az út szélén, közben zenét hallgattam. Mikor a legjobb barátnőmhöz értem, csak az ő szobájában égett a villany. Megcsörgettem- nem, nem lett volna egyszerűbb becsengetni :) – és már nyitotta is az ajtót. A házuk hasonló volt a miénkhez, csak a színe volt sárga. Feltrappoltunk a lépcsőn, mert Becca szobája is az emeleten van, ahogy az enyém, és leültünk az ágyra. Szokásos eszmefuttatásainkat folytattuk- One Direction, Hemsworth testvérek, egy remek film, aminek nem tudom a címét és a szokásos csajos témák- amikor megcsörrent a telefonom. Előhalásztam a zsebemből és a képernyőn Sawn neve villogott. Rögtön felvettem.

-        Szia Sawn! Ilyen gyorsan végeztetek a válogatással?- kérdeztem meglepetten.

-        Szia Audrey! Igen. Nos, az a helyzet, hogy nagyon sajnálom, de jött egy főiskolás lány, aki fotográfia szakon másodéves, és így neki kellett adnom az állást- mondta kissé szomorúan.

-        Semmi gond Sawn, ez természetes. Ő ezt tanulja, neki kell a gyakorlat, én csak elfoglaltságot kerestem nyárra. Tényleg nem gond- jelentettem ki vidáman, hogy ne legyen Sawn-nak lelkiismeret furdalása.

-        Húú, te vagy az első, aki ilyen jól fogadja. A többiek leordítottak, sírtak vagy épp rám csapták a telefont- nevetett egyet.- Örülök, hogy te ilyen jól fogadtad.

-        Hát mit tudok tenni? De várjunk csak! Nem azt mondtad, én leszek az első, akinek szólsz?- próbáltam vádló lenni, de elnevettem magam.

-        Jó bocsánat, de mindenkinek ezt mondom. Tudod, begyakorolt szöveg.

-        Persze, gondoltam. Nos, örülök, hogy majdnem veled dolgozhattam Sawn Ross. Szia! Sok sikert az új munkaerőhöz.

-        Köszi Audrey, örülök, hogy megismertelek. Remélem nem lesz szükség szerencsére. Szia!- mondta majd letette a telefont.

Eltettem a telefonom a zsebembe, majd elmosolyodtam. Becca kíváncsian várta a mondanivalómat.

-        Naa, mi van? Mesélj már!

-        Hát- nagy levegőt vettem- nem az enyém a munka. De Sawn rendes, ha ez vígasztal- villantottam egy ezerwattos mosolyt Becca-ra.

-        Ó, fene- gondolom cifrábbat is mondott volna, de nem akart, mert a kisöccse a szomszéd szobában szunyókált.- Na nem baj, majd lesz másik. Esetleg szólhatok egy-két szót az érdekedben a Glams-nél.

-        Nem, nem köszi. Asszem ennyi most elég volt. Majd talán jövő héten körülnézek megint- mondtam kicsit elégedetten. Akárhogy is próbáltam tagadni, imádtam otthon lebzselni egész szünetben és ez az utolsó szabad nyaram itthon hivatalosan is :).

A délután további része nyugisan telt. Rengeteget nevettünk, viccelődtünk és megnéztük a Szerelmünk lapjait. Nyolckor indultam haza, Becca anyukája felajánlotta, hogy hazavisz. 20:10-kor már a házban voltam, da anyáék még sehol. Gyorsan lezuhanyoztam, míg szabad volt a fürdő, aztán beültem gép elé. Laptoppal az ölemben ültem az ágyamon és a Twittert böngésztem, aztán beléptem face-re. Ben épp fent volt, de amikor ráírtam lelépett. Kezdtem nagyon rosszul érezni magam. Nem tudom, mi rosszat csináltam, amiért nem beszél velem.
Az új ismerősök ikon is pirosan villogott. Megnyitottam a fület és kávézós pincér képe vigyorgott rám. Elmosolyodtam, rámentem az adatlapjára, megnéztem a képeit, aztán visszaigazoltam. Egyből rám is írt. Megkérdezte milyen napom volt, hogy telt a hetem, mik a terveim a nyárra, szokásos sablon szövegek.

Tizenegykor anya szólt be a szobámba, hogy takarodó, én meg úgy megijedtem, hogy majdnem leejtettem a laptopot. Fogalmam sincs mikor értek haza, de eléggé belemerülhettem a beszélgetésbe, ha nem vettem észre. Elköszöntem Leo-tól, de marasztalt, így hát kicsit megszegtem a szabályt és tovább beszélgettünk.

Hajnali háromkor már tényleg kiléptem, megígértette velem, hogy felhívom valamikor és beugrom majd a kávézóba is. Kiléptem az oldalról, kikapcsoltam a gépemet és lefeküdtem aludni. Mielőtt álomba merültem volna azon járt az agyam, hogy milyen kedves volt ez a srác, sok mindent megtudtam róla, például 3 tesója van: egy nővére és két öccse. Két évvel idősebb nálam- tehát Ben osztálytársa, vagy évfolyamtársa lehetett- és a suli mellett pincérkedik. Annyi bókot írt, hogy az már szinte hihetetlen, elég abszurdnak tartottam, hogy egy sráccal ennyire el tudtam beszélgetni, pedig nem is ismertem. Mosolyogva aludtam el.