25. fejezet - A vallomás

Sziasztok! :)
A héten rengeteg dolog történt velem, az iskolában és azon kívül is, de nem feletkeztem meg az olvasóimról. :)  Új résszel jelentkezem, ami immáron a 25. Az új fejezetben ismét Audrey szemszögéből olvashatjuk az eseményeket és kiderült mit is takar pondosan a rész  címe. Jó olvasást!  Millió puszi! ~Alina~

25. fejezet - A vallomás

Rebecca Smith nem az a fajta lány, aki könnyen beadja a derékát, legyen szó akár egy szívességről, akár egy srácról. Viszont, ha belemegy valamibe, akkor abban szíve, lelke benne van és igyekszik kihozni magából a maximumot.
Már három órája ültem a füzetlapok, pontosan megszerkesztett, nyomtatott üzenetek felett, amikor barátnőmre sandítva, azt vettem észre, hogy egyszerűen a semmibe meredve, vigyorogva ábrándozik. Ez csak egyet jelenthet, menthetetlenül belezúgott egy srácba. Hogy ez a személy egy színész vagy egy körülöttünk élő fiú-e, azt nem tudtam még, de idővel ki fogom deríteni.
Letettem az üzenetet a kezemből és megköszörültem a torkomat, mire a barátnőm azonnal visszatért a rózsaszín felhők sokaságából és beleásta magát mások szerelmi problémájába.

-     Mi van veled Becca?- kérdeztem rá egyből arra, ami igazán fúrta az oldalamat.

-     Mi lenne?- nézett rám értetlenül.

-     Furcsa vagy. Ábrándozol, megfeledkezel pár pillanatra a világról, és mintha tíz centivel a föld felett lebegnél mindig.

-     Én mindig is két lábbal a Földön álltam. Aljas rágalom! - kérte ki magának barátnőm, de láttam rajta, hogy ez most nem teljesen igaz.

-     Akkor ellepte az agyad a rózsaszín köd. - jött a B opció tőlem, mire csak egy "komolyan?" pillantást kaptam válaszul, majd elnevette magát.

-     Te meg a röntgenszemeid az agyamra mentek. - sóhajtott egy hatalmasat, mire úgy viselkedtem, mint ahogy egy megértő, jó barátnő tenné, vagyis kiröhögtem, és várakozóan néztem rá.

-     Ne nézz így rám! - öt perc után megunta a röntgenszemeim vizslatását és egy hatalmas, lélekszakító sóhaj közepette kitálalt – Annyira utálom, hogy mindent le tudsz olvasni az arcomról – fújtatott.

-     Kíváncsian várom a monológod – közöltem kacagva. Hosszú szünet után kinyögte az első mondatát.

-     Adam volt a randim – Rebeca úgy festett, mint akinek egy hatalmas kő esett volna le a szívéről, nekem pedig leesett az állam. – Ne mond, hogy nem tudtad?

-     Esküszöm, fogalmam sem volt, ki a srác, csak annyit tudtam, hogy randid lesz. Ben megint Adam-et rángatta oda?

-     Igen, de nem is volt rossz ötlet. Igazából, amikor bementem a Caffé Bro’s- ba egyből ki is akartam menni, de megállított. Maradtam, beszélgettünk, össze is vesztünk – ennél a mondatrésznél elmosolyodott – aztán hazavitt, és számot cseréltünk. Azóta SMS-ezünk meg minden nap találkozunk – az utolsó mondat után egy megkönnyebbült Becca ült velem szemben.

-     Azért elmondhattad volna, hogy beleestél az „ellenségbe”- formáltam idézőjelet az ujjaimmal.

-     El akartam, megölt a bűntudat, de megegyeztünk, hogy nem említjük a „kerítőknek”, miként alakult az esténk – mondta hozzám hasonló hangsúllyal, mire mindketten elnevettük magunkat.

Újra visszatért minden a rendes kerékvágásba, önfeledten társalogtunk, nevettünk egy-egy komikus levélen és jól kibeszéltük a Becca-Adam randikat
Az idő gyorsan elrepült, így mire mindent átrágtunk már négyet ütött az óra. Becca telefonja megrezzent az asztalon, bocsánatkérő pillantások közepette felvette a készüléket és csicsergően beszélgetni kezdett – sejtésem szerint Adam-mel.
Amikor letette a készüléket elmesélte, hogy ma is randija lesz és megkért, segítsek neki megtalálni a megfelelő ruhát immár az ötödik találkájára.
Hazafurikáztam a legjobb barátnőmet, feltúrtuk a szekrényét, felpróbálta a fél ruhatárát mire megtaláltuk a megfelelő összeállítást. Késő ősz lévén egy sötét farmer, egy világoskék, virágmintás felső – ami remekül kiemeli a kék szemét- és egy fekete blézer mellett döntöttünk.
Pontban hétkor csengettek és Becca megkért, engedjem be a vendéget, amíg ő az utolsó simításokat végzi.
Adam nagyon meglepődött, amikor szerény személyemmel találta szemben magát az ajtó másik oldalán. Barátságosan beinvitáltam, kissé furcsállotta, hogy én invitáltam beljebb és még csak keresztkérdésekkel sem bombázom, de miután megosztottam vele a száraz tényeket, vagyis, hogy a barátnőm nem bírta tovább és kitálalt, mosolyogva megrántotta a vállát és kényelmesen elhelyezkedett a kanapén.
Pár perc múlva Rebecca is csatlakozott a társaságunkhoz, elcseverésztünk röpke tíz percig, azután pedig elindultak egy étterembe.
Miután beültem a kocsimba, tárcsáztam Ben számát, aki a második csörgés után felvette. Nagyon fáradtnak tűnt a hangja, a háttérből mintha Sawn hangját hallottam volna, aki a nyár folyamán a főnököm volt. A barátomat behívták egy gyors fotósorozat készítésére, egy magazin divatanyagához, akik egy helyes, szőke, kék szemű srácot akartak. Aeron és Sawn egyből Benji-re gondolt, ezért felhívták és a pasim örömmel vállalta a munkát. Bár elfáradt, szívesen látott otthonában, ahol valamilyen oknál fogva ismét egyedül volt.
Hazahajtottam és engedélyt kértem anyától a Bennél töltött estéhez. Ezt ismét túlreagálta, aminek az lett a vége, hogy zokogva vezettem a barátom házáig egy csomaggal az autó hátsó ülésén. Anya legalább ezerszer hívott fel útközben és mielőtt kiléptem a kapun, közölte, hogy ha elmegyek, többé ne menjek vissza, és a hálátlanságomnak meglesznek a következményei.
Mit ne mondjak előreláthatóan remek zárása lesz az őszi szünetnek.