18. fejezet- Újabb lehetetlen küldetés.

Sziasztok!
Új résszel jelentkezem. Audey és Ben segíteni próbálnak legjobb barátaiknak, hogy végre egymásra találjanak., ám Becca és Adam nem igazán szerené egymás útját keresztezni. Hogy mi sül ki a négy fiatal kalandjából? Olvassd tovább az Audrina's Life-ot és kiderül.
Jó olvasást!
Puszi Alina


Szombaton rábeszéltem Becca-t- aki csütörtök óta megbékélt- hogy menjünk el ketten vacsizni. Ben is hasonlóan tett Adam-mel és 7 körül be is ültek a pláza egyik éttermébe. Én és a legjobb barátnőm, persze mit sem sejtve éppen abba az étterembe mentünk vacsorázni, ahol a fiúk töltötték az estéjük egy részét. Mikor beléptünk az étterembe, sietve néztem körbe és amikor megállapodott a tekintetem Ben-en megnyugodtam. Adam háttal ült szóval, Becca nem vette észre.

-        Nézd Becc Ben is itt van.- intettem neki és már el is indultam az asztalhoz. Becca csak sóhajtott egyet. Amikor odaértünk az asztalhoz csak ennyit hallottam:

-        Na nee.- ezt két személytől teljesen egyszerre.

-        Hát ez meg mit keres itt?- nyitott Adam nem túl kedvesen.

-        Ez??- döbbent le teljesen barátnőm. Többet nem is reagált, csak sarkon fordult, de időben elkaptam a karját.

-        Ben ideülhetünk hozzátok? – tettem fel a költői kérdést és próbáltam leültetni Becca-t is, de ő erősen ellenállt.

-        Kizárt, hogy én ezzel a pökhendi barommal vacsorázzak. – jelentette ki ellentmondást nem tűrően.

-        Ki a fene akarna veled vacsorázni? Inkább húzz vissza a gardróbodba és rendezgesd a cipőidet! –intette le Becca-t. Már elég jól ismerem Becca-t – volt már jó néhány évem rá – ezért is mikor láttam, hogy ajkai elnyílnak és a felsőt bal oldalt egy kicsit felhúzta, sejtettem, hogy most jól leordítja Adam jóképű fejecskéjét.

-        Te egy akkora egoista majom vagy, hogy ilyent még nem látott a világ! Hogy merészelsz ilyent mondani? Nem szégyelled magad? – ordította Adam arcába, aki erre még csak össze sem rezzent. Egy kicsit kezdett kellemetlenné válni a szituáció, ugyanis, lehet, hogy Adamet nem hatotta meg Becca mondandója, de az összes többi vendég érdekes szemeket meresztett barátnőmre.

Történetesen Ryan volt a pincér aznap, - aki munkát vállat a nyár hátralevő részére az étteremben sok lány örömére- odajött hozzám és megkért, hogy hűtsem le forrófejű barátnőmet, vagy távozzunk. Nagy nehezen találtam egy másik asztalt az étterem másik végében, hogy Becca még véletlenül se tudjon visszamenni és megmondani Adam-nek merre, hány méter. Becca Adam-ék asztalának a hátát mutatja és nekem ecseteli, mennyire elviselhetetlen, arrogáns, beképzelt alak az a srác, akit én elképzeltem mellette.

Fél órán keresztül hallgatom, hogy Adam mennyire bunkó, amikor végre megkértem, hogy beszéljen másról. Egy óra múlva észrevettem, hogy Ben épp távozni készül. Elnézést kértem barátnőmtől, amiért otthagyom pár percre, majd a pasim oldalán kimentem az épületből. Gyönyörű, fekete BMW-je felé vettük az irányt. A kocsiajtónak támaszkodva megcsókolt, majd elkezdtük megbeszélni, mitől sülhetett el a tervünk ennyire rosszul.

-        Szerinted mi a gáz velük?

-        Ki nem állhatják egymást. Ez tisztán látszik. - vázoltam a kézenfekvő tényeket.

-        Hát, az biztos. Adam egy buta libát lát Becca-ban.

-        Tuti előbb Tiff-el találkozott- mondtam, mire mindketten nevetésben törtünk ki.

-        Az meglehet, habár eddig az összes „csaja” rá hasonlított. - emlékezett vissza Ben és a csaj szónál idézőjelet formált az ujjai segítségével, amivel azt sugallta, hogy a srác az egyéjszakás kalandok híve. - Ezért is akartam, hogy végre találkozzon egy normális lánnyal. Biztos voltam benne, hogy imádni fogja.

-        Én is azt hittem, de mi van, ha csak idő kérdése és szét sem lehet őket majd választani?- kérdeztem némi reménnyel a hangomban.

-        Nagyon remélem, hogy bejön a jóslatod, Édes.- mondta majd hosszasan megcsókolt, aztán lelépett, mert az anyukájának kellett valamit segíteni. Nemhiába a pasim egy hős.

Amikor visszaértem az étterembe Becca már nem volt egyedül. Adam ült az asztalnál, ami azt illeti, teljesen összeillenek, aki nem ismeri őket lazán azt hiheti, hogy szerelmesek. Egy a bökkenő, én ismerem a barátnőmet és már az ajtóból látom az arcvonásán, hogy nemsokára robban. Amilyen gyorsan csak tudtam, odasiettem az asztalhoz. Ad olyan nyájasan beszélt, hogy az ember azt hinné, épp megkéri a kedvese kezét. A környező asztalnál ülő vendégek valószínűleg ezt is gondolták, mivel a srác kezét és a lány arckifejezésén legeltették a szemüket. Én viszont hallottam, mit is „duruzsol” Adam az én barátnőm fülébe és ez nem épp lánykéréshez használt szöveg, annyi biztos. A srác végül egy fecnit tett a barátnőm elé a nézők és bevallom , kicsit az én sajnálatomra is, aztán pedig lazán felállt és kiballagott az helyiségből. Amikor megláttam a szöveget leesett az állam „Eddig úgy tudtam, hogy a cicababáknak könnyen megy a pasizás, de látszik, ehhez sem értesz és a barátnőddel végezteted a piszkos munkát.” Becca forrott a dühtől, amit meg is értettem. Összegyűrte a papírt és elhajította. Gyorsan szereztem neki egy pohár vizet, ami talán segít kicsit lenyugtatni. Ryan tűnt fel a színen, aki sejtelmes vigyor keretében megkért, hogy távozzunk, mielőtt a főnök tesz ki minket. Így hát a kijárat felé vettük az irányt. 

Becca a hazaút alatt egyetlen szót sem szólt. Beálltam a garázsba és bementünk a házba. Bezzeg, amikor felértünk a padlásra mindent a fejemhez vágott…

-        Soha az életben nem állok veled többet szóba, ha még egyszer ezt a majmot a közelembe hozod. - ordított, ahogy a torkán kifért, ami azt illeti, jogosan.

-        A majom alatt Adam-et érted, ugye?- próbáltam oldani a feszültséget, kevés sikerrel.

-        Audrina, elegem van belőle és lassan belőled meg Ben-ből is. Egy tuskó, azt hiszi övé a világ. Nem illünk össze, érted?!

-        Tudod, az ellentétek…

-        Ne terelj, Audrey. Ha még egyszer megpróbálsz összehozni ezzel a seggfejjel, esküszöm még a nevedet is elfelejtem. - ez a kijelentése megrémisztett, soha nem veszekedtünk még, legalábbis ennyire sosem fajultak el a dolgok.

-        Rendben, ne haragudj, csak tudod Adam nem ilyen. Ő…- próbáltam ecsetelni mennyire rendes, kedves srác, de Becca ismét félbeszakított.

-        Ne kezd védeni. Láttad mit írt, hogyan viselkedett, beszélt velem. Ki ne merd jelenteni, hogy ő Teréz anya férfi kiadásban. Ja még valami, holnap nem érek rá, más dolgom van és kérlek este se hívj fel. Le kell nyugodnom, mielőtt ismét beszélnénk.- ezzel kiviharzott a padlásról és a bejárati ajtó hangos csapódása jelezte, hogy már az utcát rója.

Az estém további részét a szobámban töltöttem. Hol a gépemet, hol a telefonomat néztem. Reméltem, hogy Becca meggondolja magát és jelentkezik, de ez nem következett be.

Este fél tízkor Ben csengőhangja ütötte meg a fülemet. Valamiért a One Direction Last firs kiss című számát állítottam be. Mosolyogva néztem, ahogy a képe visszamosolyog a kijelzőmről, majd felvettem a telefont.

-        Szia! Sikerült mindent elintézned?

-        Szia kicsim! Igen felszereltem a.. Á mindegy is, az a lényeg kész vagyok vele. - mondta nevetve, mert tudta, hogy nem igazán érdekelnek az ilyesfajta dolgok.

-        Az a lényeg. - mondtam mosolyogva.

-        Mi volt miután eljöttem. Kibékültek?- kíváncsiskodott a drágám.

-        Őszintén, amikor visszamentem az étterembe azt hittem, igen. Képzeld Adam Becca mellett ültés nagyon kedvesen, mosolyogva beszélt hozzá. Sajnos mikor közelebb értem, azt is hallottam, mit mond. Maradjunk annyiban, hogy drága barátnőm kijelentette, nem beszél velem többet, ha még egyszer megpróbálom összehozni Ad-del.

-        Ó, az szívás. Mondtad neki, mennyire…

-        Persze,- vágtam a szavába, mert tudtam, mire gondol- de meg sem hatotta. Azt mondta, ne magyarázzam be neki mennyire aranyos ez a srác és egyáltalán nem ilyen csak most azt a látszatot kelti, hogy nagymenő, bunkó.

-        Értem, akkor nem lesz dupla esküvő?- viccelődött.

-        Miért szimpla lesz?- ugrattam.

-        Basszus, most vissza kell vinnem a gyűrűket?- mondta tettetet szomorúsággal a hangjában.

-        Az nem biztos. Mi van, ha a nővéred férjhez megy?

-        Áá, azt kétlem. Habár ciki lenne, ha én előbb házasodnék meg, mint ő.- mondta kicsit elgondolkodva.

-        Miért? És ha te találod meg előbb a nagy Őt

-        Én már megtaláltam.- olyan hangsúllyal mondta ki ezeket a szavakat, hogy rögtön elolvadtam és azonnal meg akartam ölelni.- 10 perc múlva láthatlak?

-        Háát… azt hiszem üres a ház- mondtam kis szünet után.

-        Akkor 5 perc és ott vagyok.

-        10 percről volt szó.- mondtam kacagva

-        Ilyenkor nagyon gyér a forgalom.- nevetett- Szeretlek.

-        Én is szeretlek. - mondtam majd leraktam a telefont.

Valóban 5 perc múlva egy fekete BMW állt a házunk előtt. Mire leértem az emeletről Ben már a kocsi ajtajának támaszkodva állt. Mosolyogva nyugtázta, hogy pizsamában vagyok, ami nyári meleg lévén az ő egyik pólójából és egy rövidnadrágból állt. Hosszasan megcsókoltam, mintha legalább 1 éve nem láttam volna és nem vettem észre, hogy ez zavarná. Ezután bementünk a házba, fel a szobámba, ahol a laptopomon már előre elindítottam a Bosszúállókat. Ben örömmel látta, hogy nem egy nyálas filmet kell végig néznie, illetve csak szerette volna végig nézni, mert a film első tíz perce után ott folytattuk a csókolózást, ahol az utcán abbahagytuk.