Egy régóta motoszkáló gondolat

                                                                 Sziasztok!



Most nem egy új résszel jelentkezem, hanem egy kis meglepetéssel. Régóta gondolkoztam már azon, hogy kellene a blognak egy kis reklám, de valahogy mindig csak tologattam az időpontot, amikor is elkészítem az Audrina’s life promóját. Nos most eljött a pillanat- igaz kicsit megcsúszva, mert azt terveztem, hogy 1000 oldalmegjelenítésnél teszem ki a videót- megtalálhatjátok már Youtube-on is.

Nagyon- nagyon köszönöm az  1000 feletti kattintást és remélem tetszeni fog nektek az „ajándékom” és továbbra is követitek majd Audrina néha bonyolult, néha szomorú, néha őrült, vidám életét.

További szép napot!
Millió puszi! : Alina


17. fejezet- A vakrandi


Sziasztok!
Új fejezettel jelentkezem, amelyben egy új szereplő is feltűnik.. Az új hős nem Audrey életét bonyolítja, hanem barátnője hétköznapjait fogja színesíteni. :)
Jó olvasást!
Alina




A július nagyon gyorsan elrepült. Munka, Becca, kávézó és Ben, Ben, Ben. Azt hiszem tömören ennyi. :) Minden nap dolgoztam, rengeteg megbízása volt a nyár folyamán a Revolution- nek különböző magazinoktól, így aztán nem volt időm unatkozni. Délután nagyobb részét Becca-val töltöttem, na meg persze az én szőke hercegemmel.
Ben-nel hihetetlenül jól megvoltunk. Bármikor számíthattam rá, nem akadt ki, ha hisztiztem, ha rajta lógtam, vagy épp depresszióba estem. Egyszerűen ő volt a tökéletes pasi, amilyet mindenkinek kívánok.
Becca- val épp a Caffé-bro’s-ban ültünk egy augusztusi délután. A nap melegen sütött, mi pedig jégkásával hűtöttük magunkat.
-        Mit tervezel estére?- kérdezte mosolyogva barátnőm. Amióta összejöttem Ben-nel minden nap megkérdezi.
-        Szerintem átmegyek Ben-hez. Ha van kedved..
-        Nem köszi, nem akarok gyertyatartó lenni- az én mindent tudó barátnőm.
-        Nem leszel gyertyatartó, Ben egyik haverja épp a városban lesz és benéz hozzá, gondoltam meglepjük őket.
-        Ugye nem szerveztél nekem egy vakrandit?- annyira ismer már drága Becca-m, hát muszáj volt bevallanom, hogy a pasim mesélt a barátjáról, aki szintén mérnök és ő is külföldre megy tanulni, ja és mellesleg épp nincs barátnője. Ekkor pedig azt eszeltem ki, hogy bemutatom az én nagyon imádnivaló, okos, szép barátnőmnek. Adam- Ben haverja- már járt egyszer erre és beszéltem vele pár szót. Igazából tisztára olyan, mint Benji csak barna haja van. Hobbi fotós, edzőterembe jár, mindenről képes beszélni, nem csodálom, hogy ennyire jóban lettek az én hercegemmel.
-        Hát, ami azt illeti ez nem randi- próbáltam javítani a helyzetemen.
-        Óó, Audrina Tomson. Egyszer még megfojtalak..- én elővettem csodákra képes „kiskutya-tekintetet”, pislogtam kettőt, aztán elnevettük maginkat.
Hát mit ne mondjak, volt már nehéz dolgom Becca-val, de a mai délután egyenesen szörnyű volt. Unottan ült az ágyam szélén, amíg én a ruhákat válogattam és, hát nem volt túl lelkes. Sajnos ez akkor sem lett jobb, amikor megérkeztünk Ben házához. Mielőtt kiszálltunk a kocsiból a barátnőm lelkére kötöttem, hogy legyen kedves, hiszen Adam nagyon jófej és szerintem imádni fogják egymást.
Nos, jósnői képességeim csődöt mondtak a mai napra. Amint beléptem az ajtón- természetesen köszöntöttem a barátomat- megpillantottam Adam-t a kanapén. Odajött bemutatkozni, félvállról, lenézően, amivel mondanom sem kell nem keltett remek első benyomást. A tervem, hogy a legjobb barátnőm és a pasim legjobb haverja egy párt alkossanak, befuccsolt, elég rendesen. Becca-n láttam az undort, nem kedveli a nagyképű plázafiúkat, akik több időt töltenek a tükör előtt, mint egy lány- hozzáteszem, én sem rajongok az ilyen srácokért, de az első találkozásunkkor Adam Storn a lehető legaranyosabb, legkedvesebb srác volt. Sajnos Ad most teljes ellentéte volt annak a fiúnak. Habár külseje miatt rengeteg lány tapadt rá- sötétbarna haj, világító írisz kék szemek, enyhén borostás arc egy kis rosszfiús-stílust kölcsönzött a megjelenésének- a modora miatt, csak a plázacica félék maradtak meg mellette.
Ben azt mesélte, a nyár alatt változott meg ennyire, és ez neki sem tetszett.
Becca-nál akkor szakadt el a cérna, mikor a filmötletét- Thor-t - leszólta. Innentől ment az adok- kapok játszma. Hol Becca kritizálta Adam ízlését, szokásait, modorát, hol pedig Ad osztotta ki a barátnőmet.
Arra gondoltam talán, ha kettesben maradnának megtalálnák a közös hangot, ezért kihívtam Ben-t a konyhába.
-        Melyik bolygón élsz? Ez egy klasszikus. Nem láttad??.. Igaz, nem is tudom, mit vártam egy ilyen..- ezekre a szavakra értünk vissza a nappaliba. Ez az ötletem sem volt briliáns. Nem túlságosan kedvelik egymást.
-        Te nem vagy komplett. Egy lány nem néz ilyeneket. Valami értelmetlen, zenés baromságot szoktatok nézni, amiben egy „dögös”- formált idézőjelet az ujjaival – nyálgép a főszereplő.
-        Meg a ..- és itt léptem közbe gyorsan, mielőtt a legjobb barátnőm olyat mond, amit három évig bán utána.
-        Na, azt hiszem, jobb lesz, ha mi elindulunk. Örültem, hogy láttalak Ad. Jó volt találkozni, majd még valamikor összefutunk. - hadartam és már húztam Becca-t is magam után az ajtó irányába.
-        Téged is jó volt látni Audrey. Örültem az új ismeretségnek Miss..- kérdőn pillantott barátnőmre.
-        Seggfej.- mondta minden utálatát ebbe a szóba sűrítve Rebecca, majd kiviharzott a házból.
-        Elnézést, szegénynek rossz napja volt.- mentegetőztem aztán gyors puszit nyomtam Ben szájára, megöleltem Adamet és a barátnőm után rohantam.
Becca már a kocsimban ült, szigorúan maga elé meredt és még az érkezésemre sem emelte fel a tekintetét. Nagyot sóhajtottam és neki szegeztem a kérdést.
-Na milyen volt a srác?
-Ez most komoly?! Jobb lesz, ha holnap kérdezed meg, vagy inkább soha. - ezzel lezártnak tekintette a témát.
Ezután beindítottam a motort és hazafelé vettük az irányt. A házunk előtt már nem bírtam tovább és megkérdeztem miért volt ennyire ellenséges Adam-mel. Erre csak kivágta a kocsiajtót és elrohant.
Gondosan bezártam az autót, bementem a házba és felültem a konyhapultra. Felhívtam Ben-t hátha ő több infót tudott kiszedni Ad-ből, de sajnos nem jártunk sikerrel, annyit sikerült csak megtudnunk, hogy egyik sem találja szimpatikusnak a másikat.

Aznapra még az olvasástól is elment a kedvem - ami hatalmas szomorúságot jelent, ugyanis most kezdtem Az Angyal című könyvet és hát na.. belezúgtam Will-be.. – felmentem a padlásra, levágódtam az egyik párnára és csak néztem ki a fejemből, persze a zene szólt a kis hangszóróból- most épp Lawson, az új kedvenc - alapzajként.
Ben rántott ki a letargikus hangulatomból, ugyanis megjelent nálam egy tábla csokival és a Fogadom DVD-vel. Mosolyogva álltam fel kényelmes helyemről, gyorsan megöleltem és megcsókoltam - úgy ahogy nyilvánosan nem nagyon lehet.. :)- aztán lementünk a földszintre. Mivel az egész ház üres volt, kedvünkre rohangálhattunk a padlás és a nappali között. Én a nasikészítést választottam, amíg Ben betette a filmet.
Mondanom sem kell, hogyha nem láttam volna már ezt a Channing Tatum filmet, fogalmam sem lenne, miről is szól. Na, de nem kell rosszra gondolni. Egész film alatt a mi kis párosunk volt a téma. Adam szerint Becca nagyképű liba, aki csak magát tartja fontosnak- persze, tuti nem találkozott még Tiff-fel, aki tényleg egy khm…- Aztán én is vázoltam a történetet, hogy Becca nem beszélt velem, amióta hazajöttünk tőle. Illetve annyit mondott, hogy soha többé ne beszéljünk Adam-ről.
Miután jól kiveséztük a témát áttértünk egy érdekesebb- legalább is számomra kicsit érdekesebb- ügyre. Ben felhozta, hogy szeretne egy tényleges randit, amire persze azonnal rábólintottam és már szőttem a következő tervemet, ami egy dupla randival kapcsolatos.
Szerintem a pasim tud a gondolataimban olvasni, ugyanis mikor meglátta a mosolyomat, elgondolkodott aztán neki is felfelé görbült a szája sarka. 

16. fejezet- Továbblépés


Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem, de tudjátok elkezdődött az iskola és összegyűltek a tennivalók.
Audrina élete kicsit tovább bonyolódik, és remélhetőleg sínre is kerül. Egy lezáratlan ügy, ami talán végleg a múlté lesz és Audrey végre tovább tud lépni.
Jó olvasást! Puszi mindenkinek! :)
Alina


Azt sem tudtam hol áll a fejem, de legnagyobb meglepetésemre élveztem a helyzetet. Ben-re most már elég nehéz csak barátként nézni, ez után pedig szinte lehetetlen.
Valaki megköszörülte a torkát Ben háta mögött és azonnal szétrebbentünk. Becca csak állt a padlásfeljáróban, Ben nem tudta hova álljon, én meg csak a barátnőmet bámultam, mert nem volt egyedül.
Ryan is megtorpant a lépcső tetején, akárcsak Becca, végül én is felálltam és..
-        Sziasztok!- most komolyan, ez jött ki belőlem?
-        Bocsi, nem akartunk zavarni- szabadkozott a barátnőm.
-        Ó, dehogynem- vágta rá egyből az exem.
-        Mi bajod van, haver? Nem tetszik valami?- Ben egy lépést tett Ry felé, aki szintén lépett egyet.
-        Srácok, nyugi!- szaladt ki a számon.
-        Én halál nyugodt vagyok.- mondta Ben egy kacér mosoly kíséretében, majd rám kacsintott.
-        Te..-Ryan ökölbe szorított kézzel indult Ben felé, de én visszahúztam.
-        Hé, ne. Gyere, szívjunk friss levegőt! mondtam neki mert tudtam, hogy másképp megüti Ben-t.
-        Audrey- Ben csillogó, kérlelő szemekkel nézett rám, gondolom azért, hogy vele maradjak.
-        Ry nyomás az udvarra!- jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. Kacagva indult el a lépcsőn lefelé.
-        Ne menj utána! Még a végén..- fogta meg a kezem.
-        Ben, nem lesz gáz. Én vagyok az egyedüli személy, akire hallgat. Haza küldöm.
-        Ez igaz.- Becca most először szólalt meg, mióta belépett a szobába.
Ben megadóan bólintott, elengedte a kezemet, én meg megindultam az udvarra.
Ryan egyik lábáról a másikra állt, eléggé idegesnek tűnt. Rettenetesen féltem a beszélgetéstől és attól, hogy milyen hatással lesz rám.
A cseresznyefánk alatt állt, a fa törzsének dőlve mért végig. Úgy éreztem magam, mint egy kirakatbábú, de láthatóan nem zavarta az exemet.
Azonnal rá akartam zúdítani a haragomat, de valahogy nem jöttek a szavak. Egyszerűen nem tudtam, mit mondjak. Talán láthatta a tétovázásomat, mert ő szólalt meg először.
-        Audrey, annyira hiányoztál. A kávézóban nem t…- kezdte a szokásos kisfiús mosolyával.
-        Ugyan már- kacagtam- ne nevetess! Mr. McLain, ha hiányoztam volna, kerestél volna. És nem tudtad, hogyan mond el. Kérlek, csak azt ne akard beadni, hogy egész idő alatt a megfelelő pillanatot vártad- mondtam enyhe iróniával a hangomban.
-        De tényleg így van, kicsim én..- megint félbe szakítottam.
-        Nem vagyok sem a kicsid, sem szerelmed, sem semmi hasonló. Ryan, amikor elmentél, megértettem, hogy nincs más választásod. Anyukáddal kell élned. De azt már nem tudom lenyelni, hogy alig adtál életjelet magadról. A fenébe is, habár csak két évig jártunk.
-        Sajnálom, Ad. Annyira sajnálom- közelebb lépet és megpróbálta megsimítani az arcomat, de elfordítottam a fejem.
-        Nem Ryan- mondtam mosolyogva. Síri csend követte ezt a kijelentésemet. - Én már több mint fél éve pontot tettem az ügyünk végére. Amikor a szülinapomra sem írtál, felfogtam, hogy már nem vagyok fontos neked. Kettőnk útja szétvált és már nem fonódik össze újra. Én továbbléptem, ideje hogy te is megtedd- szomorúság csillogott a szemében, de nem válaszolt, nem védekezett, semmi reakció, így hát hátat fordítottam neki és visszamentem a padlásra Becca-hoz és Ben-hez.
Ahogy felértem kinéztem az ablakon. Még ott állt ahol hagytam, felnézett a házra, találkozott a tekintetünk és utána az útjára indult.
Drága barátnőm sűrű bocsánatkérések közepette távozott- „Nem akartam idehozni. Ha tudtam volna.. stb.” – Nagyon fontos dolga akadt, így ismét ketten maradtunk Ben-nel. Elbeszélgettünk, aztán bedobtam a film témát és az a ravasz ötlete támadt, hogy nézzük meg a Szerelmünk lapjait. Persze azonnal belementem, hisz imádom azt a filmet, annyira hmm, romantikus, szép, másoknak túl nyálas, de az én ízlésemnek pont megfelel. Lesiettünk a nappaliba, a nagy tévé elé, Ben előkereste a filmet én meg hoztam kis nasit meg üdítőket.
Annyit elárulhatok, ha nem láttam volna a filmet már vagy ezerszer, fogalmam sem lenne, mi a sztori. A film után még összebújva ültünk, mikor Ben az órájára nézett.
-        Azt hiszem, kicsit késő van. Ideje lenne indulnom.
-        Muszáj?- morogtam.
-        Hát, ha holnap nem akarsz elkésni a munkából, mert elaludtál- viccelődött Ben, aztán egy puszit nyomott a homlokomra. - Tudod ma reggel még nem gondoltam volna, hogy ez- mutatott kettőnkre - így valaha is bekövetkezik.
-        Talán a sors keze. Hidd el nekem sem fordult meg a fejemben ez soha. De örülök, hogy ma beszéltem Liz-zel.
-        Azt hiszem, nem fojtom meg a nővéremet, amikor hazaérek. - elnevettem magam erre a kijelentésre, majd kicsit kibontakoztam az öleléséből és megcsókoltam.
-        Na most már tényleg megyek, vagy itt ragadok éjszakára- felkászálódott, aztán felsegített engem is.

Kikísértem a bejárati ajtóhoz, szorosan megöleltem, aztán kaptam egy- kettő, három- jó éjt puszit. Aztán még az autójáig is elkísértem és ott is kaptam még egy pár puszit. Addig kint álltam, míg az a fekete csoda el nem tűnt az utcasarkon.