Új fejezetet hoztam nektek, ami remélem elnyeri a tetszéseteket. Írjátok meg a véleményeteket, pipáljatok, chateljetek :) .
Az első kommentelő ajándékot kap! :)
Millió puszi!
Alina
Akármennyire is próbáltam szuggerálni
a mutatókat az órámon, a napok nem akartak lassabban telni. Minden szabad
időmet Ben mellett töltöttem, amivel lehet kicsit kiakasztottam, de akkor ezt
nem láttam rajta. Filmeztünk, beszélgettünk, elkezdtünk dobozolni és az utolsó
hetem Ben-nél töltöttem, szinte ott laktam. Anya, természetesen nem örült
ennek, de fellázadtam, hiszen majd’ 3 hónapig nem fogom látni a szerelmemet,
így közöltem otthon, hogy idővel majd érkezem.
A nyár utolsó napján, amikor kinyitottam a szemem, Őt láttam meg először, ahogy
mélyen szuszogott és szorosan magához ölelt. Ez megért néhány ajtócsapkodást.
Mosolyogva néztem, ahogy alszik mellettem, aztán eszembe jutott, hogy nem
sokáig láthatom ezt a csinos pofit nap, mint nap, de gyorsan elhessegettem
ezeket a gondolatokat, mert ébredezett az a srác, akibe fülig beleestem. Még
szorosabban magához vont és hosszasan megcsókolt. Aztán lustálkodtunk vagy 2
órát, így körülbelül 11-kor mentünk reggelizni. Egy cetlit találtam a hűtőn,
amire Beni anyukája csaj ennyit írt:
„Drágáim, ha felkeltetek, keressetek
valamit a hűtőben, vagy menjetek el valahova ebédelni!
Ui.: Este tiétek a ház!”
Vigyorogva tettem le a lapot a konyhapultra, aztán nekiláttam a reggeli elkészítésének.
Épp a palacsintatésztát kevertem, mikor Ben becsoszogott a konyhába. Mögém
osont és hátulról ölelve figyelte, mit ügyeskedek, közben meg a nyakamat puszilgatta.
A pultra mutattam, a cetlire, amit az anyukája hagyott, és amikor elolvasta,
láttam az összes gondolatát. Szép kis tervet eszelt ki az esténkre, miszerint
elvisz bevásárolni, ketten összedobunk valamit, aztán megnézünk egy jó filmet
és….. alszunk. Miután megsütöttem a palacsintákat és megreggeliztünk,
elindultunk egy bevásárlókörútra. Ben volt a sofőr, így az úton meg tudtuk
beszélni, mit is szeretne enni.
A bevásárlóközpontban a pasim feladata volt a kocsi tologatása egyik sortól a
másikig, miközben én összeszedtem a hozzávalókat. Persze a kedvenc részlegemre
is maradt idő, így amíg én végig pásztáztam a könyvkínálatotő szétnézett az
elektronikai részlegen.
Ben viszonya a számítógépes kütyükkel olyan volt, mint az enyém a könyvekkel.
Órákig el tudtunk szöszmötölni az üzletekben még akkor is, ha nem vettünk
semmit sem.
Ennek okán délután 2-kor értünk haza, Beni kipakolta a szatyrokat, én meg
elkezdtem a pizza tésztáját összegyúrni.
Mikor elkészültem, félretettem melegebb helyre, hogy jól megkeljen a tészta, ez
idő alatt pedig összekevertük a krémet és felaprítottuk a hozzávalókat. Ben,
fiú létére nagyon ügyesen mozgott a konyhában, remek kukta volt számomra. A
receptet még nagyitól tanultam és mindenki, aki csak megkóstolta elkérte a
receptet vagy épp újabb adagot követelt. Ben is imádta, ezért készítettük el.
Miután kinyújtottam a tésztát, elkezdtem a tetejére kenni a pizzakrémet, amikor
Benji megunta a sütögetést és az orromra kent egy adagot a túrós-paradicsomos
masszából. Pillanatnyi meglepődés után nevetésben törtünk ki mind a ketten, ami
egy csókba fordult át.
Amikor a vacsoránk elkészült, felmentem átöltözni- mivel csupa liszt és krém
voltam- és megkértem Ben-t, terítsen meg.
Egy egyszerű kis ruhára esett a választásom, ami megfelelt a vacsihoz és a
filmezős estéhez is passzolt. Az emeletről leérve, tátva maradt a szám.
Gyertyafény mindenhol, a lámpák leoltva, az asztal megterítve állt az étkezőben
egy csokor rózsával a közepén. Ben világító kék szemeivel, lazán lépkedve jött
felém és végig a szemembe nézett. Ahogy a kékségbe meredtem, mindenről
megfeledkeztem.
Megvacsoráztunk szépen, csendben, aztán betelepültünk a kanapéra és megnéztük a
legnyálasabb filmet, amit életemben láttam. Persze sírtam rajta és Ben
vigasztalgatott, amitől még jobban zokogtam, azonban egy hosszú, forró csókkal
elfeledtette velem minden bánatom. Mondanom sem kell, hogy a film végére nem
emlékszem és az este további részét Benji szobájában töltöttük.
Reggel a gonosz ébresztőóra szakított el legédesebb álmaimtól és átkoztam a
csörgését rendesen. Ben már zuhanyozott, mikor én kimásztam az ágyból, lementem
a konyhába, hogy reggelit készítsek neki utoljára- legalábbis három hónapig
biztosan. Szomorúan csoszogtam a hűtőtől a konyhapultig, de amikor meghallottam
a lemezlejátszó kattanását, elmosolyodtam. Ben betette a kedvenc számomat- One
Direction- Half a heart- és táncra perdített. Lassúztunk és ez a 3 perc volt a
reggelem legszebb része. Megreggeliztünk és bepakoltuk az utolsó ruhadarabokat
is a sporttáskájába.
Szomorúan indultam útnak, még jó, hogy nem én vezettem, mert a könnyeimtől nem
láttam volna az utat. Visszanyeltem szomorúságom bizonyítékait és csendben
fogtam Ben kezét a kocsija hátsó ülésén, amíg a nővére kivitt minket a
reptérre.
Próbáltam tartani magamat, azt akartam, hogy erősnek lásson, szorosan megölelt,
ráérősen megcsókolt, mintha megállt volna a világ. Magamhoz szorítottam
utoljára, aztán a hangosbemondó megkérte az utasokat, hogy kezdjék meg a
beszállást a Londonba tartó járatra. Vissza - visszafordult miközben lassan
menetelt az álmai felé vezető gépre. Én távolodó alakját néztem és amikor már
csak a hátát láttam- azt is eléggé homályosan- kitörtek belőlem az érzések.
Patakban folytak a könnyeim és megállás nélkül szipogtam, mint egy kisgyerek,
amikor elveszik a cumiját. Liz próbálta tartani bennem a lelket kisebb nagyobb
sikerrel. Az autó felé vettük az irányt és hazahajtottunk. A kezdeti zokogásom
szipogásba váltott, mire Ben nővére leparkolt a felhajtójukra. Beinvitált,
megittunk egy kávét és az eszembe véste, hogy ez nem a világ vége és őszi
szünetben elmehetek a pasimhoz.
A lelkizésünket egy dallam- Live while we are young- szakította meg. Örömmel
nyugtáztam, hogy legjobb barátnőm nem feledkezett el rólam és meginvitált
magához. Nagyon örültem az ajánlatnak és egyből igent mondtam. Elköszöntem
Liz-től és megígértem neki, amint tudok, átjövök hozzá.
Útban Becca házához újból eluralkodott rajtam a magány. Szerencsére bő fél óra
sétára lakott és legjobb útitársam- az mp4-em- mint mindig, most is a zsebemben
volt. Bedugtam a fülest és a külvilág megszűnt létezni. Eleinte szerelmes
balladákat hallgattam, de rájöttem, hogy ettől még depisebb leszek, ezért
átváltottam egy kicsit pörgősebbre. Felváltva hallgattam Lawson-t és One
Directiont- Brokenhearted, Does he know?- és mire Becca-hoz értem sokkal jobb
kedvem lett.
Legjobb barátnőm a házuk előtt várt rám egy könyv társaságában. Éhezők viadala
3. kötetét olvasta, immáron harmadszorra- azt hiszem- és újfent beleesett
Peeta-ba.
Mosolyogva néztem, ahogy elmélyülten olvassa a sztorit és teljesen
megfeledkezik a körülötte zajongó világról.
Húsz perc után meguntam a bámulását és elé álltam. Morgott valamit arról, hogy
álljak már odébb, de amikor észrevette, én állok előtte, felpattant és
megölelt. Nem faggatott a történtekről, vagy a tegnap estéről, mert tudta, hogy
majd elmesélem, ha készen állok. Inkább beültetett a kocsijába és elfuvarozott
a Caffé-bro’s-ba. Megittuk a szokásos
jegeskávénkat és továbbálltunk. A pláza felé vettük az irányt és csaptunk egy
csajos délutánt, azaz bementünk minden üzletbe, szinte minden ruhát
felpróbáltunk, minden ékszert megnéztünk, minden sminkcuccot kipróbáltunk és
szinte az összes parfümöt magunkra fújtuk, amit csak az adott üzletben kapni
lehetett. A nap végén beültünk a moziba és végig kellett néznem Magic Mike-ot. Persze
Becca továbbra is tátott szájjal és sóvárogva nézte Chaning Tatum-ot a
mozivásznonés én is követtem a példáját. Na de Alex Pettyfer-ről se
feletkezzünk meg..
Miután véget ért ez a remekmű, meghívott magukhoz. Felhívtam
anyát, hogy ma sem alszom otthon, Becca-nál megtalál, ha kellek. Kicsit
duzzogva, de belement a dologba, így egy hosszú éjszakának néztünk elébe.
Ugyanis ha minket egyszer összeengednek hosszú időre, nem feltétlenül jó sül ki
a dologból. Miután megvacsoráztunk egy mekiben, hazamentünk és nem tévedtem,
amikor arra gondoltam, nem fogunk aludni. Megállás nélkül 1D-t hallgattunk,
cikkeket olvastunk, történeteket szőttünk a tagokról és a szerelmi
viszonyainkról az öttagú banda egy-egy tagjával, majd kb. hajnali kettőkor
álomba zuhantunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése